Asztalos-Sly Thomas-MERÉSZ:

 

SZERELMES RÉTEN

 

Rídeg éj borult a szerelem csillagára,

a Merész örök vágyára.

Tábortűznél magányosan melegszik,

könnyes szemmel,magányosan elalszik.

 

Mély álomba szenderül,

a szörnyű valóságtól így menekül.

Ámlában egy csodás réten sétál,

hol szerető párjára talál.

 

Virágok közt ül a szép leányka,

kecses kezén pihen egy katicabogárka.

Ő lágyan mellé simul,

s a leány szégyellősen belepirul.

 

Kedvesen beletúr a hajába,

s csókot ad csodás homlokára.

A leány fénylő szemmel reá néz,

tudod hogy most álmodsz,Merész.

 

Karcsú karját most felemeli,

s csókjával belepi.

Lágy meleg szellő fújja a rétet,

s őrzi ezt az álom szerelmet.

 

Mond miért hagytál el,kedvesem,

szólt hozzá,reszkető kézzel szerelmesen.

nehéz s fájó út vár reád,

hogy végre a boldogságot megtaláld.

 

De most inkább ne szólj,

csak kérlek,kedves csókolj.

Igyen álmodik most a hős,

de lassan közeledik egy ismerős.

Attala jő,testvér térj vissza a valóságba.

 

 

 

Oldal: MERÉSZ: SZERELMES RÉTEN
Mesés versek a kárpátokból - © 2008 - 2024 - mesesversekakarpatokbol.hupont.hu

A Hupont.hu weboldal szerkesztő segítségével készült. Itt Önnek is lehetséges a weboldal készítés.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat