Asztalos-Sly Thomas:
LELKEK KAVALKÁDJA II.
(LELKÜNK SOHA MÉG!)
Ahol ez a régi eset megesett,
a leány lelke,a fiú lelkére esett.
de hogy az idő folyamán,elteltek az évszázadok,
eljönnek újra,a magányos sötét korszakok.
Ahogy lelkük boldogan egymásra talált,
most újra ködöt és sötétséget látsz.
Bár barátságuk egymásra talált,
szomorúan útjuk most szétvált.
Hiába szemük szép kék fénye,
meghal lelkük örök reménysége.
Lelkük boldog örömtáncot járt,
de az ő idejük most lejárt.
Bár merre jár e két furcsa szerzet,
az ő reményük a szívük,egymás iránti szeretet.
Kavalkáldja ők a lekvárnak,
szívük sír most a Mamának!
Első verseim közül .