SZERELMES GONDOLATOK SOROZAT.
ASZTALOS-SLY THOMAS
MERÉSZ ÉS A CSILLAGOK
Az ég fájó könnyei csak úgy hulltak,
de a messzi távolban új fények gyúltak.
az eget fürkészve talán életet keresve,
de a hős szemme elveszik a rideg végtelenbe.
A tekintete megakad egy távoli csillagon,
ó, mi csodásan fényes e korai hajnalon.
Egy könny lefolyik a harcos arcán,
vajon melyik csillagon él sz én mátkám.
Hajnali szél játszik hosszú hajával,
szívében felcsendül egy régi szerelmes dal.
Lágyan szól e dal benne,
vajon merre él az ő kedves szerelme.
Áldott lesz a nap,ha tekiktetébe nézhet,
olyan lesz majd,mint az utolsó végzet.
Nem érez többé majd fájdalmat,
csak örök szerelmes nyugalmat.
Sok hosszú éve vándorol szüntelen,
de a magánya véget nem érő gyötrelem.
Így álmodozik magában a fűben,
Szkítai harcos öltözetben.
Hirtelem lova kezdi őtt bökdösni,
tudom lassan ideje indulni.
Felállva megsimogatja hű lovát,
szemémebe nézve így szól:Induljuk hát.
A MERÉSZ SOROZAT SOHA KI NEM ADOTT VERSE!
KÖSZÖNÖM HOGY OLVASTÁL !!