ASZTALOS-SLY THOMAS:

SZELEK SZÁRNYÁN VI.

(Magányos házikó)

 

Már oly rég, hogy ide-oda repülök,

legtöbbet egy öregfa lombján ücsörgök.

Nincs nékem se testem, se vérem,

már nem emlékszem, mikor láttam utoljára testvérem.

  

Nem tudom, vajon leányom merre jár,

messzeségből egy varjú szól, kár....kár.

Fák és zöld lombok közt suhanok,

e magányos erdő örök rabja vagyok.

 

Az erdő közepén áll a szeretet házikója,

de évek óta nincsen már lakója.

Csak egy kobor szellem, ki oda bejár,

s az erdő fogságában szereteire vár.

E bús s keserű szellem én vagyok,

múlnak az évek, és én csak várok.

 

2015.Márc.29.

KÖSZÖNÖM AZ OLVASÁST !!!!   :)

Oldal: SZELEK SZÁRNYÁN VI: Magányos házikó
Mesés versek a kárpátokból - © 2008 - 2024 - mesesversekakarpatokbol.hupont.hu

A Hupont.hu weboldal szerkesztő segítségével készült. Itt Önnek is lehetséges a weboldal készítés.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat