Asztalos-Sly Thomas:
AZ IDŐ VÉGTELEN FOLYAMÁN
S ha eljő, reánk köszönt a mámoros est,
szemem keres téged,hogy vélem lehess.
Mert más nem is kell nékem,
csak hogy csókod csak az enyém légyen.
Gyönyörű a mosolyod, s imádom ha nevetsz,
mondd hát nékem csak engem szeretsz.
Testhez feszülő ruhában álldogálsz,
tudom,hogy most is csak reám vársz.
Szerető szíved, ide s oda kalapál,
de szerelmünk soha el nem száll.
A világ különös féregjáratán,
szeretjük egymást,
az idő végtelen folyamán.