Asztalos-Sly Thomas

   

SZELEK SZÁRNYÁN IV:

MINDENNEK VÉGE

Végtelen fényből most alá ereszkedem,

megkapaszkodnék egy ágba, de már rég nincs kezem.

Erdő mélyén sebesen suhanok,

hisz már oly rég, csak egy szellem vagyok.

 

A csodás házban sok ember él,

minek ajtajában, a szeretet őzője üldögél.

Ahogy haladok az erdő zaját hallgatom,

de csak a hálálos csendet hallom.

 

A szív háza előtt most nem ül senki,

ablakaiból fény, nem szűrődik ki.

Hol vajon e ház, hű védelmezője,

a szeretet házikójának hatalmas őrzője.

 

Döbbenten nézem a ház ürességét,

senki nincs itt, hallom a fájdalom zümmögését.

Mindenhol elhagyott poharak s asztalok,

de sajnos, már zokogni nem tudok.

 

Sarokban egy elhagyott Bibila,

könyv bezárva, eltűnt az ige fia.

Húgom szellemét sem látom,

s tovaszállt gyögyörű kislányom.

 

Üres színpad, egy elhagyott gitár,

a régi rockbanda vajon merre jár.

Amott egy félig megírt vers pihen,

eltűnt költők s a toll elveszett a semmiben.

 

S vajon a két Halász, ki folyton a metálról magyaráz,

talán egy Szkítai versben épp Perzsákat tépáz.

Jaj, de most mit hallok meg,

egy óriás a házhoz közeleg.

 

A ház őrője cammog ki az erdőből,

tépázott szíve már nem mesél a szeretetről.

Mancsában egy fáklyát szorongat,

már a szépről ő sem álmodhat.

 

Vérző szívvel, felgyújtja a házikot most,

mint egy ócska elhasznált papírost.

Könnyes szemmel a házat nézi,

haj, már rég nem lakja senki.

 

Uram Isten, most mi történik velem,

nincs már képzeletem, tova pusztúl a lelkem.

Körülfesz a fájdalom s a semmi,

végleg eltünök oh, nincs már mit tenni.

 

ASZTALOS-SLY THOMAS.2015.12.14.

Köszönöm hogy olvastál. !!!   

 

 

 

 

Oldal: ÚJ VERS:Szelek Szárnyán IV: MINDENNEK VÉGE.
Mesés versek a kárpátokból - © 2008 - 2024 - mesesversekakarpatokbol.hupont.hu

A Hupont.hu weboldal szerkesztő segítségével készült. Itt Önnek is lehetséges a weboldal készítés.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat