ASZTALOS-SLY THOMAS:   

ELVESZETT BOLDOGSÁG

Ő,milyen hirtelen elrepültek a boldog évek,

keserves az út, ám én még, ma is kereslek.

Ki hosszú rögös utamon  segített,

mint  a szép goldogság, lassan elveszett.

 

Életem így lett zord, sötét é s kegyetlen,

igen, rettegek, mert vár reám az ismeretlen.

Isten, ki szeretetet s békét ígér,

nehéz utamon még sem kísér.

 

Fekete égbolton feltünik egy Csillagfény,

távolodik a boldogság, halovány a remény.

Dobog a szív, majd lassan elcsendesedik,

csöndes a temető s az eső csak esik. 

Oldal: ELVESZETT BOLDOGSÁG
Mesés versek a kárpátokból - © 2008 - 2024 - mesesversekakarpatokbol.hupont.hu

A Hupont.hu weboldal szerkesztő segítségével készült. Itt Önnek is lehetséges a weboldal készítés.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat