ASZTALOS-SLY THOMAS:

EGYKORI BETYÁR VALLOMÁSA

Diófa ága lágyan ringott lágyan a szélben,

magányosan pont úgy, mint régen.

A nap sugarai a falevelek árnyékaival játszottak,

gondolatok a fejemben ide-oda cikáztak.

 

Kis kertem szépségében gyönyörködtem,

cicáim bolondos játékát figyeltem.

Folyton magamtól egyet kérdeztem,

hogy miért is kell egyedül élnem.

 

Hisz mindenki annyira szeret,

és senki meg nem vet.

Most mégis egyedül ücsörgök kertemben,

a magány tombol érző szívemben.

 

Istenhez fohászkodtam pusztítson el,

de ő hallgat s nem felel.

Most néz magadra egykori betyár,

szerető kezed remegésre jár.

 

 

Oldal: Egykori betyár vallomása
Mesés versek a kárpátokból - © 2008 - 2024 - mesesversekakarpatokbol.hupont.hu

A Hupont.hu weboldal szerkesztő segítségével készült. Itt Önnek is lehetséges a weboldal készítés.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat