ASZTALOS-SLY THOMAS:
EGY ÉJJEL MENEDÉK SZÉPSÉGEI
Jő az est,s a sok vidám vendég,
józanok voltak,valamikor oly rég.
Arcukról nem fagy le a mosoly,
kezükben csillan a kannás bor.
Udvaron álva most rá gyújtasz,
de a Metropoltól majd meg fulladsz.
Kukánál cikázik sok érdekes árny,
lám,csak néhany kedves patkány.
Az éjszakás őr szüleit,kedves szavakkal illetik,
s most magányos pofon,gazdáját kerestetik.
A szoba sötét csendjében
horkant Béla részegen.
Étel maradványok,szana-szét az asztalon,
csótány buli van szabadon.
Bele innál szomjasan a poharadba,
de érdekes lakó pihen abba.