ASZTALOS-SLY THOMAS
Szerelmes gondoltatok sorozat:
A MERÉSZ SZERELME
Dőgkeselyűgubbasz egy korhadt fán,
éles tekintetével oly mogorván.
Merész ül egy magányos nagy szíklán,
ereje, már testét teljesen elhagyván.
Testét elborítják csúf hegek,
régi harcokból lett sebhelyek.
Csak ott ül, magányosan és némán,
fáradt kezében Szkítai kardját fogván.
Nincs néki víze, se élelme,
csak a szíve mélyén élő szerelme.
Üveges tekintete, egy messzi sziklára téved,
régen elveszett emlékekbe süllyed.
Arc izma néha össze-össze rándul,
ám a keserű fájdalomtól, így sem szabadul.
Dudolgatni kezd egy ős régi dallamot,
most szép kedveséről álmod.
Gondolataiban most megjelenik a szép leány,
csodás szeme, akár a tündöklő márvány.
Odahajol s csókot ad most néki,
Merész, fájó tekintetével a folytatást kéri.
Ám a látomás csak hamar szertefoszlik,
hős bánatában összeomlik.
Hirtelen szeretet lova csörtet melléje,
várja,üljön föl a nyergébe.
De ő csak fáradtan mosolyog, szeme még könnyesen,
menjünk hát barátom, vár a harc s az ismeretlen.
Valahol, valaki most is őt várja,
talán a messzeségből már látja.
ASZTALOS-SLY THOMAS 2014.-es VERSÉNEK ÚJRA ÍRT ÉS SZERKESZTET VERSE.
Kelt:2015.12.2. 11:19
KÖSZÖNÖM AZ OLVASÁST !!