Asztalos-Sly Thomas:
HOVÁ LETTEK A SZÉP PERCEK
Most hiányod Búsítja lelkem,
mert nélküled nulla lettem.
Lelkem egy darabja már rég halott,
s nélküled csak császolok.
Elveszett idő,mit nélküled töltök el,
mert szerető kezed már nem ölel.
Most már nagyon bánom,
hogy csodás szemed nem találom.
Sodor az idő messze-messze tőled,
s nem találom szerelmed.
Így lett sorsom keserű,s kegyetlen,
mert nem találom szerelmem.
Hasztalanul keresem szüntelen,
s megjelensz egy álomban fényesen.
De az álom széthullik,
mint a fa levél lassan le hullik.