POÉTA REMÉNYE

Hófehér párnádra lehajtod fejed,

s érzem a vágytól égő szerelmed.

Talán gondolataidban pont engem keresel,

utcai forgatagban figyelmesen lesel.

 

Pokoli magányomban csak ülök,

néha úgy érzem teljesen beleőrülök.

Keserűség erős fala fogva tart,

bússág fekete takarója betakart.

 

Magam töltötte percekben,oly sokszor elmélkedem,

vajon miért,s minek kell így élnem.

De a boldogság még várat magára,

bút hozva a költő tollára.

 

Ám ahogy egy csillag,csillog az égen,

remény csillan vérző szívemben.

Hol eljő majd az ő tündére,

boldogságot,örömöt hoz az ő lelkére.

 

 

Mindenkinek köszönöm szépen hogy olvasta:Sly !

 

Oldal: Poéta reménye
Mesés versek a kárpátokból - © 2008 - 2024 - mesesversekakarpatokbol.hupont.hu

A Hupont.hu weboldal szerkesztő segítségével készült. Itt Önnek is lehetséges a weboldal készítés.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat