ASZTALOS-SLY THOMAS:
Szerelem egy másik életben II.
Sötét éjben alszik most a csúf világ,
szíved kertjében nyílik a legszebb virág.
Szerelem tüzétől megtisztult lelkem,
gondolatban puha tested ölelem.
Talán egyszer letörlöd fájó könnyemet,
s örökre fogod fáradt kezemet.
Fátyolköd veszi körül lelkemet,
nem találom csodás kedvesemet.
Szép szemed fényét is csak halványan látom,
fokozza régen tartó bánatom.
Szíved meleg tüzét sosem érhetem,
s nem ölelhetlek lágyan,kedvesen?
Kopasz fán vészjoslóan károd a varjú,
csak a szívem az örök ifjú.
Messze-messze fönt,s oly édesen,
figyel reám,múltbéli kedvesem.
(Hányszor kel még meghalnom,
hol csodás ajkad újra láthatom.
Az idő hiába forog szüntelen,
nélküled nincs szép életem.)