ASZTALOS-SLY THOMAS VERSE
UZELMAN JÁNOSNAK SZERETETTEL:
LŐN TE A MÁGUS !
A rég múlt fehér felhő habjain,
régi idők elveszett szép csodáin.
Élt egykoron a hatalmas Szkítai mezőkön vala,
egy bölcs,jó szívű Mágus csoda.
Kinek meseszép édesanya Rátia,
néki a szeretet volt minden gondolata.
A mágust egy kis falu befogata,
s átjárta valami fantasztikus erő varázslata.
Ő néki,valós kilétét ám senki nem ismerte,
s ki ismerte,őszinte barátként szerette.
Rejtély volt pontosan honnan is érkezett,
ám mágikus ereje,mindenkit megrettenttet.
Mindig az igazság mellé állt,
s talán sosem kiabált.
Igazságos varázsló ként tartották számon,
bár hihetetlen,de soha nem utazott szánon.
Hogy vajon volt e néki családja?
Ez maradjon az ő titkának legendája.
Ám mondom néktek,az ő bizonyságára,
igaz szeretet hullott az ő párjára.
Igen mágus volt,egy igaz barát,
hát olvastál már ilyen igaz csodát?
Ám egy szomorű napon,a fényből sötétlett,
s egy szörnyű véres harcban elesett.
Bölcsen s igazságosan cselekedett,
de hős tettei,mint Merész, örökké a múltba veszett.
Utoljára még a Fekete tenger vidékén látták,
az emberek őt és a Merészt csodálták.
A VERSET UZELMAN JÁNOS BARÁTOMNAK AJÁMLOM.
2015.11.12.ÚJRA ÍRVA ÉS SZERKESZTVE.
A KÉPEN A BÖLCS VERSES MÁGUS.