ASZTALOS-SLY THOMAS
EMBER, MINT A CSIGA
Úgy félted a saját kis cuccod,
hogy folyton csak magaddal hordod.
Rettegve élsz és igen félsz,
ám verseidben mégis szép dolgokról mesélsz.
Értékeid folyton csak magaddal cipelve,
szép boldogságot keresve.
Már rég elkerül a boldogság,
így szívedre telepszik, a keserű bú, mint egy kórság.
De te folyton csak remélsz,
mikor szomorú szemmel, bánatosan élsz.
Miközben másoknak boldog perceket adsz,
te keserűen s állandóan magadra maradsz.
S mikor már úgy érzed, minden renbe jön,
eljő egy tolvaj, hogy szíved tovább vergődjon.
Ő elvesz tőled mindened,
s nem figyel reád, szerető Istened.
Most úgy jártál, mint a csiga háza nélkül,
szíved újra gyázba mélyül.
Mincstelenül kóborolsz,
könnyes szemmel, a szebb napokra gondolsz.
ASZTALOS-SLY THOMAS: EMBER, MINT A CSIGA
2015.december.7. KÖSZÖNÖM HOGY OLVASTÁL.