ASZTALOS-SLY THOMAS:

        ÚGY HIÁNYZOL

Lassan múló gyötrelmes percek,

vállam nyomják keserű évek.

Nélküled elveszett minden perc s óra,

fejem hajtom keserű álomra.

 

Nélküled fáj az élet, fáj ha napsütés van,

hát nem látlak már csak álmomban.

Vajon ki érti meg a magányt, egykori vagányt.

 

Elmentél s már nem szeretsz,

pedig oly sok évet elvesztegetsz.

Visszatérnél de már túl késő lesz,

hogy a múlt hibáiról vélem beszélhess.

 

Öreg szív áll majd előtted akkor,

de megbocsájt néked bármikor.

Mert oly bolond az apai szív,

vérző szíve folyton téged hív.

 

A.Renátának.

 

 

Oldal: ÚGY HIÁNYZOL
Mesés versek a kárpátokból - © 2008 - 2024 - mesesversekakarpatokbol.hupont.hu

A Hupont.hu weboldal szerkesztő segítségével készült. Itt Önnek is lehetséges a weboldal készítés.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat