ASZTALOS-SLY THOMAS:

           HIÁNYZÓL

Lassan múló gyötrelmes percek,

vállam nyomják keserves évek.

Nélküled elveszett minden minden perc s óra,

fejem hajtom szörnyű álomra.

 

Mert nélküled fáj a napsütés,fáj ha hideg van,

mert nem látlak már téged csak álmomban.

Vajon ki érti ezt a magányt,

senki nem hallja már a régi vagányt.

 

Elmentél,s tán már nem is szeretsz,

pedig oly sok évet így elvesztegetsz.

Vissza térnél de már túl késő lesz,

a múlt hibáiról vélem beszélhess.

 

Megfáradt öreg szív,áll majd előtted akkor,

s megbocsájt néked,mint bármikor.

Mert oly bolond az apai szív,

gyermekét várva,téged folyton hív.

 

Asztalos-Sly Thomas.

2015.06.17.

 

 

 

 

Oldal: HIÁNYZOL
Mesés versek a kárpátokból - © 2008 - 2024 - mesesversekakarpatokbol.hupont.hu

A Hupont.hu weboldal szerkesztő segítségével készült. Itt Önnek is lehetséges a weboldal készítés.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat