ASZTALOS-SLY THOMAS:
KÖNNYCSEPP A PAPÍRON II.
A pokol tornácán most ott ülök,
jaj,hát majd bele szédülök.
Szeretteim kik nékem oly fontosak voltak,
ám az idő múlásával örökre elmémultak.
Ők éltek s egykoron voltak,most mind holtak,
s könnyes szemeik örökre becsukodtak.
Fátyolos ködben halovány arcaik,
és a végtelenbe elnémultak szép gondolataik.
Reszkető kezeim közt most egy papír,
a lelkem,keserű tömegsír.
S lám tollam mégis csak ír,
pedig szívem több fájdalmat már nem bír.
Ám a borús felhők lassan elvonulnak,
a virágok sokaságai újra nyílnak.
Rovarok ezrei lepik el most a rétet,
s új erővel kereslek majd téged.
Szerelem,te csodás mennyei hatalom,
hol kedvesem jő,s én had csókolom.
S hagyom,hogy szívem zakatolva elínduljon,
megszárad a könnycsepp a papíron.
Sly-2015.09.16