ASZTALOS-SLY THOMAS:

PONCIUS PILÁTUS:

IME AZ EMBER !

Jeruzsálemi Olajfák hegyén,

a nap fényéből kivesző remény.

Getszemáné kertben levél se rezdül,

Krisztus úrunk utolsó imára készül.

 

Készülő imádságot zaj töri meg,

Zsidó katonákból álló kisebb sereg.

Judás különös kiváltsága,

Jézus Krisztus aljas árulása.

 

A következő órák pokollá válnak,

korbácsolás karjai meg sem álnak.

Az örök napkeltéig verik,

bekötik a szemét és leköpik.

 

Reggel visszik Antonius erődjébe,

Poncius Pilátus figyelmébe.

Ime az ember!mondta Poncius,

és halálra ítélte Krisztust.

 

Golgotára vezető utat,gyilkosai szegélyezik,

Jézus úrunk többször összeesik.

De ő nem halja a mocskolódás szavait,

békével türi a szenvedés óráit.

 

Odaadóan vonszolja hát a keresztet,

nem érez ő,semmilyen kegyemet.

Majd eljő a nehéz kalapács ideje,

tizennyolc centis szögeket vernek a kezébe.

 

Három óra kín és szenvedés a kereszten,

az ifjú Jakab figyelte lelkesen.

A nap lassan lenyugszik,

Zsidó ünnep holnapra esik.

 

 

Oldal: PONCIUS PILÁTUS:Ime az ember!
Mesés versek a kárpátokból - © 2008 - 2024 - mesesversekakarpatokbol.hupont.hu

A Hupont.hu weboldal szerkesztő segítségével készült. Itt Önnek is lehetséges a weboldal készítés.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat