ASZTALOS-SLY THOMAS:
A MERÉSZ SOROZAT EGY ELFELEDETT DARADJA.
A MERÉSZ IMÁJA
A Merész hát újra útnak indult,
szívében cipelve kínt és bút.
Hátra hagyván szíve minden keservét,
magába láncolta tündére szerelmét.
Hát mikor ér véget, magányos utazásod,
megtalálod-e kedvesed, s szép álmod?
Hányatott sorsa ám nem ér véget,
imáiba az Istenétől kér segítséget.
Istene meg is hallgatá az imát,
s elküldé a bátorság és erő angyalát.
Hatalmas robajjal érkezett meg az angyal,
ő az ki zajban is fájó szívet hall.
Az óriási lény most hozzá hajol,
szívében a végtelen szeretet honol.
Állj fel Merész, hísz itt vagyok veled,
oltalmat és hitet ad néked Istened!
Az úr nem hagyott el ám téged,
s fáj néki a te szenvedésed.
Mert mit is keressel?
Szeretetet s békét,
hűen örzöd szüleid emlékét!
Te, ki oly sok csatát nyertél,
érzed a halál hűvös szelét?
Ha hátra fordulsz,nem lesz ám visszaút,
a halál angyalának útja feneketlen kút.
S most, a Merész hiszi mit mond az angyal,
tudván hísz, vagy végleg meghal.
De ha szívem nem találja a boldogságot,
kérlek adj nékem örök bocsánatot.
De vándorlásomnak véget kel érni,
nem szeretnék tovább,bánatban élni.
De ha szerelmem nem lelem,
érjen hős végzetem.