ASZTALOS-SLY THOMAS VERSES REGÉNYE
ATHIRA ÉS A SZKÍTAI ÁTOK XXV
ÉN MINDIG VÁRNI FOGOK RÁTOK
Hodács,döbbenten nézett Athirára,
majd a lába elött heverő holtakra.
Most feltétlen muszály volt ez?
Hodács határozottan kérdez.
Nézd,megmentettük az életed,
s ez a köszönet?
Honnan tudod hogy veszélyben voltam,
s talán ezek,nem feküdnének holtan.
Ne kezdj már lelkizni csuhás,
nem volt más választás,ez nem vitás.
Thomitá,igen jól szórakozott,
ám zavarában vakarózott.
Imádom a családi vitákat,majd jót kacagott,
s mint egy bolond csak mosolygott.
Thomitá,menj s nézd meg a gyerekeket,
vagy akarod,hogy beverjek egy szépet.
Most beszélnem kell Hodáccsal,
vele,és senki mással.
Lassú léptekkel Athira a lovai felé sétáltak,
majd egy kis idővel késöbb megáltak.
Az anyakirálynőnek szüksége van rám,
érzem,már nagyon vár reám.
Én és Thomitá,kora hajnalban indulunk,
Aripeit özvegyéig meg sem állunk.
Szólt Athira kissé szomorúan,
Majd átölelte Hodácsot szorosan.
Ugye tudsz a gyermekeimre vigyázni,
mert most reád szeretném bízni.
Az ifjú Kozak,Athor seregét nem tudja legyőzni,
s minden erővel,most őt kell segíteni.
Hodács mélyen Athira szemébe nézett,
soha nem térsz vissza barátom,mert ez a végzet.
Én mindig várni fogok rátok,
de beteljesül a Szkítai átok.
Mondom,bolond vagy te csuhás,
de reád nem haragszom s az más. ............ :)
Folyt...Köv.....
ASZTALOS -SLY THOMAS Folytatásos verses regénye.
SAJÁT TÖRTÉNET ALAPJÁN.
KÖSZÖNÖM HOGY OLVASTÁL !!!