ASZTALOS-SLY THOMAS:
AZ OLVASÓHOZ
Ahogyan most tollam,a kezembe fogom,
gondolataim köréd fogom.
Mert mi is írányitaná e moszdulatot,
hogy örömet s bút néked mondhatok.
Mert mire is van szüksége én szívemnek,
hogy virágoslelkű olvasóim,örüljenek.
S lám,hozok néked fájó könnyeket,
majd bolondos,víg szép perceket.
Igen,talán most majd hiszed,
hogy at író szívből törödik veled.
Mert mi néked ám a kedves öröm,
bolondos lelkemnek az a víg örömöm.
Ha néked napjaid oly unalmasak,
repülj vélem a múltba,s ígyen foghassalak.
Tollam a múlt s jövő furcsa tárgya,
a te szíved szép kristályüveg ágya.
Hat e sorokkal most búcsúzom,
kedves orcád hadd csókolom.
S ha ez a vers,nem volt elég neked,
fogd az egeret,s tovább tekerheted.