ASZTALOS-SLY THOMAS:HUNNIA OSTORA V.
ELLÁK BŰNHŐDÉSE II.
A szekereket megbető tekintetek vették körül,
Ellák ennek nem igazán örül.
Lassan lelkére telepszik a pánat,
de a boldogságra már nem igen várhat.
Gondolatában a halált kérte,
hogy mi ellöbb jöjjön érte.
E közben Attila meghozta súlyos itéletet,
a határvidéken,egy forgalmas ponton,huzzák karóba öket.
Így messze szállnak Ellák álmai,
s búsan ül a szekéren a királyfi.
Ildikó is mellette ül,most csendesen,
de a nő szeme se rebben.
Kora hajnaltájt indult el,a kis karaván,
a két árúlóra halált hozván.
Dízses hun harcosok kisérték öket,
így kisérve útjukra a szenvedőket.
Csak Arikan királynő búslakodott,
szeme fájó könnyeket hozott.
Első fia fájdalmas elvesztése,
anyai szívének szenvedése.
Ellák már hiába bánta tettét,
igy már nem igen szereték.
Csendben zötykölődve haladtak,a határhoz,
Hun-Nyugatrómai határhoz.
Ott karóba húzták mindkettőjüket,
iszonyatos fájdalmak közt,üvöltöttek.
S mind két karót felállították,
hogy az arra járó népek bámulják.
Dengitzik az itéletet végig nézte,
Ellák kegyelmet,egy percigse kérte.
Dengitzik végig nézte bátya kudarcát,
de ő folytatja,a maga harcát.