ASZTALOS-SLY THOMAS 2016 ELSŐ VERSE
ATHIRA ÉS A SZKÍTAI ÁTOK
XXXVII-rész:
(Hodács és a holtak figyelmeztetése)
Teltek s múltak a napok, Hodács késsel a vágta a haját,
előre látta Szkítia végzetes sorsát.
Óvatosan s igen halkan öltözött,
mert ő volt, ki Athira gyermekei álmán őrködött.
Felhúzta bőr Szkítai lábbelijét,
megtisztitotta fáradt elméjét.
Közeli kis dombon állt egy faragott faoszlop,
mi az emberi agyba fájó, ám szép emlékeket lop.
Ezt a kis oszlopott még Athira faragta,
lelkét, harcos szívét beleadta.
Hodács,szent tekercsét magához szorította,
valami különös erő, a fához vonzotta.
Letérdelt és szívvel imádkozott,
ám imája, előhívot egy halovány alakott.
Egy sebekkel teli harcos állt előtte,
átlátszó volt, mert a táj jól látszott mögötte.
Csúnya sebbeiből még most is vérzett,
oly szomorú, ám mégis mereven nézett.
Észak felöl fújt egy dermesztő szél s Hodács ruháján áthatolt,
ám a csuhás csak a különös árnyra gondolt.
Ennetzur ! Most kiáltott hangosan fel a csuhás,
Istenem, miért ez a szörnyű látomás?
Ám rég meghalt barátja mégsem mozdult,
sebbeiből lassan de friss vér indult.
Majd hirtelen Hodács könnyezni kezdett,
de könnyeiből friss és meleg vér lett.
Istenem vér ! Riadtan megtörölte arcát,
majd újra ismételte mondatát.
Vérző szemmel nézte a Merész arcát,
s megértette rég holt barátja mondanivalóját.
Majd a Szkítai harcos alakja halványulni kezdett,
ám a csuhás kezei még mindig remegtek.
Isten veled, halkan csak ezt suttogta,
s észre vette, hogy arca már rég tiszta.
A szél is lassan alább hagyott,
az ifjú gyogyító már nem is fázott.
FOLYTATÁSA KÖV........... :)
SZERELŐK: HODÁCS- Hodánics Tamás
ENNETZUR A MERÉSZ: Asztalos - Sly Thomas
KELT: 2016.JANUÁR.03.
KÖSZÖNÖM HOGY ÚJRA OLVASTÁL !!!!!!!!!!! :)