MIKOR AZ ÖRDÖG KEZÉRE JÁTSZOL!
ASZTALOS-SLY THOMAS:
JEGYED VAN A
KÁRHOZATBA
Égen a nap,már vörösen izzik,
benned már a jó Isten sem bízik.
Ki a szegény embert is meglopja,
hát vár reád,az ördög szerető csókja.
Ő már drogokkal pusztítja agyvelejét,
soha vissza nem hívja ép elméjét.
Fitogtatja nem létező erejét,
lázasan félti eldugott kenyerét.
Csak bámulsz akár egy tudatlan birka,
s nem érted miért lettél kitaszítva.
Hozzám szólsz,kicsit dadogva,
már rég nem vagy meg áldva.
Életed napjait beragyogja a kannásbor,
kijózanodnál már,olykor-olykor.
Azt gondolod van még néked remény,
de ám magadra maradsz,szét folyik elméd mint a tortakrém.
Leplezni már saját nyomorúságod nem tudod,
még ezeket a tudatmódositókat használod.
S bele fulsz már az önsajnálatba,
hát jegyed van a kárhozatba!