ASZTALOS-SLY THOMAS:
LELKEM KESERŰ KÖNNYEI
Elszenderedik most,a bűnös csúf emberiség,
egyre inkább távolodik,a szép reménység.
Halotti csendben úszó fényes csillagok,
mámoros lassúsággal haladó felhő habcsókok.
Bút hozszívemre az élet aggodalmai,
s az emberek mocskos dolgai.
De a gonoszság rídeg nyugalommal űzi dolgait,
betartva a pokol laza parancsait.
Most csak panaszolom néked,fájó keservemet,
s szényellem rég elkövetet bűneimet.
A csend éjjének fányolos könnyei,
szívem szomorú nehéz sérelmei.
Nékem csak hullnak keserű könnyeim,
távolodik messze boldog napjaim.
Ám igen tehetős most a halál,
mert a gonosz,a földön két lábbal ál.