ASZTALOS-SLY THOMAS:

BÁNAT MOCSARÁBAN

Már semmi nem olyan mint rég,

sokszor úgy érzem, itt a vég.

A halál elől senki nem menekül,

de engem mégis folyton kikerül.

 

Egyre többet emlékszem,

mely jó is volt nekem.

S most igen jól érzem,

at idő mulásával mit is veszetettem.

 

Csodás drága percek,

most mind rég elmentetek.

A világ egyre gonoszabb lett,

s nem termel mást csak szegényeket.

 

Ó azok a kedves szavak s érintések,

felhőtlen goldog ölelések.

Nyugodt séták kéz a kézben,

őszinte csókok teljes egyeteértésben.

 

Édesanyám aggódó figyelme,

anyai szívének védelme.

Gyermekem ragaszkodó szeretete,

s annak tündölő tekintete.

 

De hogy kifut a tengerjáró,

semmi sem örökévaló.

S a szívem mostanra romokban hever,

bánat örökre elnyel,mint a tenger.

 

Fojt a kínoz a mérhetetlen magány,

az ember egyedül nem olyan vagány.

Szívére a búság mocsara telepszik,

lassú magányban megöregszik.

 

ASZTALOS-SLY THOMAS:SZÉP GONDOLATOK.--- BÁNAT MOCSARÁBAN. 2015.07.15.

---

 

 

Oldal: BÁNAT MOCSARÁBAN
Mesés versek a kárpátokból - © 2008 - 2024 - mesesversekakarpatokbol.hupont.hu

A Hupont.hu weboldal szerkesztő segítségével készült. Itt Önnek is lehetséges a weboldal készítés.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat