ASZTALOS-SLY THOMAS
FOLYTATÁSOS VERSES REGÉNYE.
ATHIRA ÉS A SZKÍTAI ÁTOK XXVI-RÉSZ.
(FELTÖRŐ EMLÉKEK)
Hajnal volt,mikor Athira és Thomitá lóra ültek,
s még a távolból visszaintegetek.
Gyermekek erősen Hodácst ölelték,
közben a távolodó apjukat nézték.
Hodács bácsi,ugye apa visszajön?
S Hodács arcán lefolyt egy könny.
Azt sajnos nem tudhatom,
de nékem reátok kell vigyáznom.
Hodács tudta,hogy nem mond igazat,
de kedves volt,s jól forgatta a szavakat.
Gyertek,készítek valami finom reggelit,
aztán megnézük apátok állatait.
Athira és Thomitá már napok óta úton voltak,
a fáratságtól úgy néztek ki,mint az élőholtak.
Athira,látom, a csuhással jó barátok lettetek,
már hosszabb ideje együtt éltek.
Egy támadás során komolyan megsérültem,
ő rejtélyes modón megmentette az életem.
S mit tudsz róla?
Valami ismeretlen Isten gyógyítója.
Kihagy az agyad,kedves barátom,
most már egyre jobban látom.
Már nem emlékszel,hogy jártunk a holtak városában,
mikor Ennetzur volt óriási csapdában.
Hirtelen ott termett és senki nem kérte,
de a Merészt megmentette.
Hogyan tudnám elfeledni azt a napot,
Ennetzur már haldoklott.
Nem sokra rá,legyilkolták asszonyainkat,
s akkor a szívünk megszakat.
Már korábban hallottam,Hodács a csatamezőket járta,
s a sérült harcosokat gyógyította.
Érdekes egy ember,
kit valójában senki nem ismer.
......Gondolataik a múlt homályába vándoroltak,
s ők csendben tovább lovagoltak............. :)
Folyt...Köv.......
ATHIRA:Halász Attila.
THOMITÁ:Suvada Tomi.
HODÁCS:Hodánics Tamás.
2015.10.25.