ASZTALOS-SLY THOMAS:

 

   ELVESZTETT SZERELEM

 

Sietve halad az idő,talán soha nem ér véget,

oly szeretlek téged,mint az örök reménységet.

Az éj csendjében,figyelem a sötétséget,

szívem érzi ,köztünk lévő messzeséget.

 

Halovány emlékeimben téged figyellek,

mert a szívem mélyén még mindig szeretlek.

Hangoskodva kiabál,e bűnös világ,

modern városok zajában,te vagy a fénylő virág.

 

Nyűzsgő szaladó fáradt emberek,

s én sűrű rengetegben kereslek.

Fáradt szememmel nézem őket,

s lassan érzem,hiába még is elveszítelek.

Oldal: ELVESZTETT SZERELEM
Mesés versek a kárpátokból - © 2008 - 2024 - mesesversekakarpatokbol.hupont.hu

A Hupont.hu weboldal szerkesztő segítségével készült. Itt Önnek is lehetséges a weboldal készítés.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat