ASZTALOS-SLY THOMAS:

TELE LETT A PADLÁSOM

Lassan tovaszáll minden szép álom,

valaha visszatér a boldogságom.

Mert körül vesz az érdektelenség fala,

s távolodik tőllem a szó: haza.

 

Rabúl ejtett a gyomor s a szegénység,

lassan távolodó a reménység.

Napjaim már csak egyedül töltöm,

soraim így hát néked költöm.

 

Fogságba estek most gondoltaim,

ezért fájó és bánatosak soraim.

Azt mondod nékem, ez az élet!

Én mondom neked, ugyan már kérlek.

 

S mondd mit tudsz te az életről,

a sötét oldalról vagy a szenvedésről.

Hol az ember csak  a másikat lesi,

miközben a modern szemetet eszi.

 

De hisz könnyebb őt odébb lökni,

mint odaadóan és szívvel segiteni.

Hol békét az ember soha nem talál,

egy szomorú napon és semmiét nem talál.

 

Hát köszönöm eböl én nem kérek,

mert fáj a szív s haldoklik a lélek.

Bár tudom nem ezt érdemlem,

nyomorúságos az életem.

 

Hidd, már oly sokat szenvettem,

légyen néha egy kis betevő kegyerem.

S oly sokan mondták már sajnálom,

hogy tele lett a padlásom.

 

Oldal: TELE LETT A PADLÁSOM
Mesés versek a kárpátokból - © 2008 - 2024 - mesesversekakarpatokbol.hupont.hu

A Hupont.hu weboldal szerkesztő segítségével készült. Itt Önnek is lehetséges a weboldal készítés.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat