ASZTALOS-SLY THOMAS 

       ŐSZI SZÉL MESÉJE II.

Már csak könnyes némaságban hallgat a szél,

néha-néha,de már csak szomorúan mesél.

Halk suttogását már alig értem,

de kérlek,szólj még nékem.

 

Elhalt falevelek a földre hullnak,

s már többé nem mozdulnak.

Talán már csak a túlvilágról,de nékem beszélnek,

barátok,tesvérek,meghalt szerelmek.

 

Régen elveszett gyermekkori barátok,

fogason lógó kopott farmerkabátok.

Anyám a drága,a múltba veszve,

suttog a szél,halkan elveszve.

 

ASZTALOS-SLY THOMAS VERSE.2015.10.13.

Szerzői jog védve. KÖSZÖNÖM HOGY OLVASTÁL !!

Oldal: Őszi szél meséje II.
Mesés versek a kárpátokból - © 2008 - 2024 - mesesversekakarpatokbol.hupont.hu

A Hupont.hu weboldal szerkesztő segítségével készült. Itt Önnek is lehetséges a weboldal készítés.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat