ASZTALOS-SLY THOMAS:
ÁRVA SZERELEM
Szíved most talán úgy érzed elborzad,
mert nem hallod hívogató szép szavamat.
Magányos barna leány,áll most a szélben,
egyedül s árván,folyton szüntelen.
Gondolatod oly tüzes és szárnyaló,
férfi szívnek oly édesen ennivaló.
Lelkedben felgyülemlő sok sóhaj,
ne légy hát egyedül,inkább halj.
Esténként magányosan sírsz kedvesem,
enged hogy kezem,gyengéden ölelhessen.
Nem kel án hogy szíved egyedül legyen,
mert én vagyok az oltalmazó szerelem.
Tested burjánzó pompájában,
talán nem hisz,a világ csodájában.
Mámorítóan szép barna kedvesem,
ajkadról csókolom drága édes mézem.
Hiszed-e hogy a magány nem jó,
tündéri tested,csak átkarólva jó.
Könnyes szemedet szomorúan nézem,
ne maradjon véled,árva szerelem.
Asztalos-Sly.