ASZTALOS-SLY THOMAS:

 ATHIRA LÁTOMÁSA

(A MERÉSZ HALÁLA UTÁN ÉVEKKEL)

A Szkítiai birodalom már elgyengült,

Várob a szellemharcos is meggyengült.

Hatalmas erejét vesztve,egy sziklán ült,

fáradt volt s már kimerült.

 

Athira messziről nézte az egykori harcost,

kinek nehéz könnyei ép,egy szíklát mos.

Haldoklott,teste lassan szétfoszlott,

hogy egykor ült,egy szíkla áll most.

 

Nem őrizte már senki már,az Angyalok városát,

mert Várob bússan semmivé vált.

Athirának biztonságba kellett vinni gyermekeit,

büszke apa ként fogta,gyermekei kezeit.

 

A vidék ahova mentek,korai hun uralom alatt állt,

Athira és a gyermekek útja,már soha elnem vált.

E határ vidéken örökre letáboroztak,

egymás szívére boldogságot hoztak.

 

Athira egyik este éppen vacsorát készített,

mikor a füléhez,ismerős hang érkezett.

TESTVÉREM....suttogta egy kedves hang,

fényesen szólt akár egy zengő harang.

 

Athira most hirtelen felnézett,

s mereven bámulta a halovány képet.

Barátja a Merész állt most előtte,

sűrű köd volt körülötte.

 

A halovány átlátszó tejszerű folt,

mereven bámult,majd igyen szólt.

Bár szemem,tőbbé nem ragyog mint a csillagok,

de Athira,én örökké veled maradok.

 

S a látomás lassan szertefoszlott,

a helységbe a szeretet ereje áramlott.

Athira könnyes szemét megtörölte,

eszébe jutott,Ennertzurt mennyire szerette!

SZEREPLŐK:

Athira:H.Attila

Ennetzur:A.Tamás.

 

 

Oldal: ATHIRA LÁTOMÁSA
Mesés versek a kárpátokból - © 2008 - 2024 - mesesversekakarpatokbol.hupont.hu

A Hupont.hu weboldal szerkesztő segítségével készült. Itt Önnek is lehetséges a weboldal készítés.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat