Asztalos-Sly Thomas

 

   MOST VELED SÍROK AZ

                  ÉJBEN

Az éj sötétjében, most lassan sétálok,

körülöttem megtelt oly sok árok.

Holt lelkek, körül veszi testem s kísér,

a  fájdalom keserű csöndje elkísér.

Most veled sírok az éjben,

a nyomasztó fekete sötétségben.

Fekete a ruhám, gyászos a lelkem,

keserű patak ként folyik a könnyem.

A sírköved előtt állok,

fájó szívvel reád gondolok.

Arcom oly könnyes s fájjon magam elé nézek,

ó jaj, ha újra őrízhetnélek.

Fény és sötétség között rekedtél,

de még éltél, oly nagyon szerettél.

Az elmúlás fájdalmas s nagyon terhes,

de az irántad érzet szeretet igen bőséges.

Igen, lágyan átkarol hűs szellemed,

s újra megjelenik csodás arcképed.

Látod most itt vagyok veled,

szép gondolataim talán most újra éled.

 

A VERSET ELHUNYT SZERETEIMNEK  ÍRTAM.

S NAGY SZÍVVEL AJÁNLOM MINDENKINEK KI GYÁSZOL ! :( 

Asztalos-Sly Thomas verse.

Kelt:2015.12.01. -- 10:21

Oldal: MOST VELED SÍROK AZ ÉJBEN
Mesés versek a kárpátokból - © 2008 - 2024 - mesesversekakarpatokbol.hupont.hu

A Hupont.hu weboldal szerkesztő segítségével készült. Itt Önnek is lehetséges a weboldal készítés.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat